Lamentaciones de María (húngaro antiguo)

De Wikipedia, la enciclopedia libre
Saltar a: navegación, búsqueda

Las Lamentaciones de María (en húngaro Ómagyar Mária-siralom) es el poema más antiguo conservado en idioma húngaro. Fue copiado en un códice latino hacia el año 1300, aunque debió ser escrito algunos años antes. El texto es una traducción o adaptación al húngaro del poema o la secuencia Planctus ante nescia..., bastante extendida en Europa durante la Edad Media. La interpretación de las Lamentaciones todavía es motivo de debate en la filología húngara, en especial porque el sentido de determinadas frases o palabras es todavía incierto.

El texto del poema[editar]

Texto original Pronunciación (según Dezső Pais) Húngaro moderno (según Ferenc Molnár) Traducción al español

Volek syrolm thudothlon
syrolmol sepedyk.
buol ozuk epedek.

Volék sirolm tudotlon.

Sirolmol sepedik,
buol oszuk, epedek,

Nem ismertem a siralmat,
Most siralom sebez,
Fájdalom gyötör, epeszt.

No conocía todavía el lamento,
Ahora el lamento es una herida abierta,
El dolor lacera, languidece.

Walasth vylagumtul
sydou fyodumtul
ezes urumemtuul.

Választ világumtuul,
zsidou fiodumtuul,
ézes ürümemtüül.

Zsidók világosságomtól,
Elválasztanak fiamtól,
Édes örömemtől.

Judíos, de mi luz,
me separan de mi hijo,
mi dulce delicia.

O en eses urodum
eggen yg fyodum,
syrou aniath thekunched
buabeleul kyniuhhad.

Ó én ézes urodum,
eggyen-igy fiodum,
sírou anyát teküncsed,
buabeleül kinyuhhad!

Én édes Uram,
Egyetlenegy fiam,
Síró anyát tekintsed,
Fájdalmából kivonjad!

Oh, mi dulce Señor,
Mi único hijo,
mira a esta madre llorosa.
¡Apártala del dolor!

Scemem kunuel arad,
en iunhum buol farad
the werud hullothya
en iunhum olelothya

Szemem künyüel árad,
junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
én junhum olélottya.

Szememből könny árad,
Szívem kíntól fárad,
Te véred hullása,
Szívem alélása.

De mis ojos caen las lágrimas,
mi corazón sufre por el tormento,
tu sangre cae,
mi corazón languidece.

Vylag uilaga
viragnac uiraga.
keseruen kynzathul
uos scegegkel werethul.

Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!

Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínoznak,
Vasszegekkel átvernek!

Luz del mundo,
Flor de flores,
te torturan amargamente,
¡te atraviesan con clavos de hierro!

Vh nequem en fyon
ezes mezuul
Scegenul scepsegud
wirud hioll wyzeul.

Uh nekem, én fiom,
ézes mézüül,
szégyenül szépségüd,
vírüd hioll vizeül.

Jaj nekem, én fiam,
Édes, mint a méz,
Megrútul szépséged,
Vízként hull véred!

¡Ay de mí, hijo mío,
dulce como la miel,
tu belleza convertida en fealdad,
tu sangre cae como el agua!

Syrolmom fuhazatum
therthetyk kyul
en iumhumnok bel bua
qui sumha nym kyul hyul

Sirolmom, fuhászatum
tertetik kiül,
én junhumnok bel bua,
ki sumha nim hiül.

Siralmam, fohászkodásom
Láttatik kívül,
Szívem belső fájdalma
Soha nem enyhül.

Mi lamento, mi plegaria,
pueden verse desde fuera;
el dolor interno de mi corazón
nunca amaina.

Wegh halal engumet
eggedum illen
maraggun urodum,
kyth wylag felleyn

Végy halál engümet,
eggyedűm íllyen,
maraggyun urodum,
kit világ féllyen!

Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!

Llévame, muerte,
deja que viva mi único hijo,
¡sálvale, mi Señor,
a quien el mundo debería temer!

O ygoz symeonnok
bezzeg scouuo ere
en erzem ez buthuruth
kyt niha egyre.

Ó, igoz Simeonnok
bezzeg szovo ére:
én érzem ez bútürüt,
kit níha egíre.

Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Érzem e fájdalom-tőrt,
Amit egykor jövendölt.

¡Oh, la palabra del justo Simeón
me ha alcanzado,
siento esta daga de dolor,
lo que él hace tiempo predijo.

Tuled ualmun
de num ualallal
hul yg kynzassal,
Fyom halallal.

Tüüled válnum;
de nüm valállal,
hul igy kinzassál,
fiom, halállal!

Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!

¡Que no me separen de ti,
dejándome con vida,
mientras a ti te atormentan,
hijo mío, hasta la muerte!

Sydou myth thez turuentelen
fyom merth hol byuntelen
fugwa huztuzwa
wklelue kethwe ulud.

Zsidou, mit téssz türvéntelen,
Fiom mert hol biüntelen.
Fugvá, husztuzvá,
üklelvé, ketvé ülüd!

Zsidó, mit tész, törvénytelen!
Fiam meghal, de bűntelen!
Megfogva, rángatva,
Öklözve, megkötve
Ölöd meg!

¡Judíos, no hay justicia en vuestra acción!
Mi hijo murió, pero es inocente.
Lo apresasteis, lo atasteis,
lo encadenasteis,
¡lo matasteis!

Keguggethuk fyomnok
ne leg kegulm mogomnok
owog halal kynaal
anyath ezes fyaal
egembelu ullyetuk.

Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!
Ovogy halál kináal
anyát ézes fiáal
egyembelű üllyétük!

Kegyelmezzetek meg fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Együtt öljétek meg!
Tened piedad de mi hijo,
no de mí,
o con el tormento de la muerte,
a la madre con su hijo,
¡matadnos juntos!